Gy�ny�r� ny�ri nap volt. Eliot �s Westly azon dolgoztak, hogy hogyan bukkanhatn�nak r� a kiv�lasztottakra. Mivel szombaton mindketten pihenni akartak, Westly a k�nyvt�rba ment, Eliot pedig elhat�rozta, hogy s�t�l egyet. Mik�zben elindult az �ttesten, elkalandoztak a gondolatai, �s nem vette �szre, hogy f�l�ton pirosra v�ltatott a l�mpa. Az egyik sarokr�l kifordul� aut� vezet�je nem l�tta �t �s majdnem elg�zolta. �m miel�tt az aut� elcsapta volna egy gy�ny�r� feketehaj� l�ny t�nt fel a semmib�l, f�lrel�kte, �s �pp hogy � is el tudott ugrani, mert a sof�r hajtott is tov�bb. Mikor Eliot mag�hoz t�rt a d�bbenett�l, �s megl�tta a f�ld�n hever� l�nyt, megsz�lalt:

-         J�l vagy? – k�rdezte.

-         Igen – mondta a l�ny, �s m�r k�sz�lt fel�llni, amikor…

-         A��!- ki�ltotta

-          J�l vagy?  - k�rdezte ism�t Elitot – �gy l�tom kiment a bok�d.

-         Semmi bajom – Mondta a l�ny, �s �jra megpr�b�lt l�bra �llni.

-         K�rlek had, seg�tsek. – Mondta Eliot, �s �temelte a l�ny kez�t a v�lla f�l�tt. – Legal�bb t�maszkodj r�m.

-         Rendben! K�sz�n�m!- Mondta, �s elindultak.

Eliot elvitte �t a Vadmacs K�v�z�ba.

-         �n itt dolgozom. – Mondta a sr�c, mik�zben bet�mogatta a l�nyt az iroda m�g�tti szob�ba.

A helyis�gben nem volt m�s, csak egy �gy egy poros asztal, egy sz�k, �s egy r�gi szekr�ny. Az ablakon �t besz�r�d� lemen� nap f�nye v�r�sess�rga �rnyalat�ra festett mindent. A l�ny le�lt az �gyra, mik�zben a fi� el�vett egy hossz� f�slit az egyik fi�kb�l, ezut�n le�lt a sz�kre �s �l�be vette a l�ny l�b�t.

-         Engem Eliotnak h�vnak – Mondta, �s k�zben elkezdte bef�slizni a s�r�lt v�gtagot.

-         �n Lyen vagyok.

-         M�g meg sem tudtam k�sz�nni, hogy megmentetted a �letemet.

-         Ugyan m�r! Semmis�g volt! – Mondta kiss� pironkodva Lyen.

Mik�zben Eliot ell�tta a l�ny bok�j�t, egy furcsa mancs alak� foltot v�lt felfedezni rajta. Ekkor d�bbent r�, hogy Lyen a kiv�lasztottak tagja. Eliot addig maradt a szob�ban, am�g a l�ny el nem aludt. Legal�bbis azt hitte. Mikor Westly megj�tt �s ben�zett a szob�ba, igencsak meglep�d�tt.

-         Bocs�nat – Mondta, de a szeme tov�bb id�z�tt a l�nyon. – �n Eliotot keresem. Nem tudod, hogy hol van?

-         Nem – Mondta �s�t�st sz�nlelve Lyen, �s feljebb h�zta a takar�t, �gy l�that�v� v�lt a bok�ja.

-         A … a… Jel! – Dadogta, �s a l�ny bok�j�ra mutatott. – A  vadmacsk�k jele! Te kiv�lasztott vagy!

-         Hogy �n kiv�lasztott? – K�rdezte �rdekl�dve a l�ny.

-         Igen! – V�laszolta hat�rozottan Westly.

-         Ez a Tied! – Mondta, majd odadobott valamit a l�nynak, amit akkor vett el� az egyik fi�kb�l. – Ez egy var�zsmed�l, ezzel �t tudsz v�ltozni. Azon kevesek egyike vagy, akiknek az a feladatuk, hogy megv�dj�k a f�ldet, az �rl�nyekt�l. Neked megadatik egy k�l�nleges k�pess�g, amely v�gig a testedben nyugodott, e med�l hat�s�ra felsz�nre fog t�rni, �s el�hozza a rejtett er�ket, melyek seg�tenek a harcban.

Mikor ezt kimondta, csend �lt a szob�ra, csak a kintr�l besz�r�d� zajokat lehetett hallani. A nap lebukott a horizont al�, �s m�r csak a Hold f�ny�t lehetett l�tni. V�g�l Westly t�rte meg a csendet.

-         Most megyek. Aludj j�l. – K�sz�nt el a l�nyt�l, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

Mikor Lyen l�tta, hogy tiszta a leveg�, �rzete, hogy ideje megpattannia err�l a helyr�l. „�n nem vagyok h�s, m�g hogy a f�ld megment�se Bolondokh�z�ba ker�ltem, bolondok ezek itt mind.” Gondolta. Fogta mag�t fel�lt�z�tt, kilopakodott, majd k�dd� v�lt az �jszak�ban. Mikor reggel Eliot bement megn�zni, hogy van, nagy meglepet�s fogadta, ugyanis Lyen nem volt sehol. Westly is elindult, hogy l�ssa a l�ny, mik�nt v�lekedik arr�l, amit az este mondott neki, de � is szomor�an tapasztalta, hogy Elioton k�v�l senki sincs a szob�ban. K�r�ln�zett, majd ezt mondta:

Elvitte a var�zsmed�lt – mondta, �s v�gyakozva az ajt�ra n�zett- �rzem, hogy majd visszaj�n, ha m�r megb�k�lt a gondolatttal

Folytat�s k�vetkezik!